Lifka Sándor (Brassó, 1880.5.30. – Szabadka, 1952.11.12.) utazó mozi, majd állandó filmszínház tulajdonos, filmkészítő. Ernestine Tychay és Carl Johan Lifka panoptikum- és utazó mozi tulajdonosok legfiatalabb fia. Miután fiatal éveiben megnézte az első vetített filmeket, bátyjaival, Carl Fridrichhel és Rudolffal közösen elhatározzák, hogy folytatják szüleik hivatását. Elkészíttették sátraikat, és a 20. század első éveiben az Osztrák–Magyar Monarchia számos városába ellátogattak, de annak határain kívül is, ahol dokumentum- és játékfilmeket, oktató jellegű tartalmakat mutattak be, ugyanakkor filmfelvételeket is készítettek. A budapesti Uránia Tudományos Színház munkatársa volt. Számos elismerést kapott a vetítéseinek minőségéért, közülük is kiemelkedik a pécsi Országos Kiállításon 1907-ban kapott két kitüntetése. 1911. november 1-től bátyjával, Rudolffal és édesanyjával közösen elindítják a Lifka mozit a szabadkai Hungária Szálló épületében. Az első világháború idején besorozták és Galíciába küldték, ahol, saját szavai szerint, több filmet is készített. Miután megsebesült, a Filmkriegspresse haditudósító részlegén dolgozott Bécsben, majd pedig Badenben lett operatőr a monarchia hadseregének vezérkaránál. Szabadkára való visszatérése után eladta a filmszínházat, de továbbra is ott dolgozott. Feleségül vette Beck Erzsébetet, akivel megalapították az Orient filmforgalmazó vállalatot, amely a 20. század harmincas éveinek kezdetéig működött. Ezt követően egy villamos berendezéseket és rádiókészülékeket árusító üzlet tulajdonosa lett.
Mirko Grlica
Irodalom:
Mirko Grlica (2011/a): Subotički dani gospodina Aleksa. In: Aleksandar Saša Erdeljanović i Mirko Grlica (ed.): Lifka i Lifke. Otvoreni univerzitet Subotica, Jugoslovenska kinoteka Beograd. Subotica, 11-46.