Vidékünk lakossága több tájékozódási pontot, például fát, szigetet társít Rózsa Sándor alakjához: ezzel egyszerre válik részesévé és formálójává is a híres betyárvezér a lakosság sorsának és történelmének. Két évtizeddel ezelőtt még több olyan helybeli élt, akik nagyapjának – a saját bevallásuk szerint – bizonyítottan Rózsa Sándor volt a keresztapja. Rózsa Sándor 1813. július 10-én a szegedi Alsóvárosban látta meg a napvilágot, és természetesen már születése sem múlhatott el csodajelek nélkül, hiszen viharban érkezett, és állítólag világra jötte után lerúgta magáról a pólyát. Így adta tanújelét későbbi rendkívüli erejének. Az 1848-49-es szabadságharc idején a betyár és mintegy 150 fős különítménye a honvédek oldalán belépett a háborúba, és a karikás ostorral, pisztollyal felszerelt szabadcsapat elsősorban a déli szerbek ellen küzdött, majd tovább fosztogatták a Délvidék polgárait. Így aztán Rózsa Sándor már a szabadságharc bukása előtt törvényen kívülre került, majd 1849 után újra körözést adtak ki ellene. Legmerészebb rablási kísérlete éppen az utolsó volt, mely során a Szeged és Budapest között közlekedő postavonatot próbálta meg kirabolni. Rózsa és a betyárok felszedték a síneket Kistelek mellett, és a sűrűben vártak, míg a szerelvény kisiklott. Az elfogott betyár perét 1872-ben tűzték napirendre, és bár az ügyész halált kért fejére, végül a szamosújvári börtönbe került. Innen már – idős kora és betegségei miatt – képtelen volt megszökni, és szabóként, majd harisnyakötőként dolgozott, egészen 1878-ban bekövetkezett haláláig. A Ludasi tó északi részén lévő sziget is – az elbeszélések szerint mindenképpen – rejtekhelyéül szolgált: napjainkban is a romantikus elképzelések kapnak szárnyra, ha a kicsiny sziget földjére lépünk.
Papp Árpád
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1813_julius_10_rozsa_sandor_szuletese/ Szerző: Tarján M. Tamás